Szalacska vára - vers

Írta: Pallósi József agrármérnök 1948 II. hónapban

Ősrege száll szájról szájra Ősapákról unokákra völgyön

Hogy mi volt s Szalacskába Mesékben él, a hagyományban

Eképp szól az s monda Híres vár volt a Szalacska

Benne élt egy kis vezér Szent Istvánnal össze nem fért

Mikor hajdan Törökkoppányt Nagy csatával elfoglalták

Ide futott a sok pogány S vitézeivel ezt tartották

Az itt lévő Orbán vezér Koppányékkal szövetkezék

Keresztény had ha ide ér Elnyeli a posványos ér

Ha nem nyeli majd lenyomjuk Majd Istvánnak megmutatjuk

Hogy mi vagyunk itt az urak Mi parancsolunk a papnak

Vannak nekünk jó papjaink De nem olyan vacakjaink

Kik az Istent kigúnyolják A népét meg dolgoztatják

Telik -múlik a drága nap Fehér lovat áldoz a pap

A magyarok nagy Istenének Hogy adjon nekik segítséget

Az áldozat keskeny füstje Egyenesen szállt az égbe

Delet mutat a napóra Most néz le ránk a nap ura

Délután száll a vészparancs Mindenki már a helyén van

Aki nincsen menjen oda Veszélyben a vár és ura

Orbán keletre,Koppány népe nyugatra hágott Lovával, s szemlélte a pusztaságot

Mindenki a helyén legyen A láposban és a hegyen

István biztosan északról jön Árkon-bokron, hegyen

De már ide be nem jöhet Védjük ezt amíg csak lehet

Csak keleten lesz valami De ezt könnyE lesz kivédeni

Fönn állunk a vár fokán Jöhet ellenünk az Isten

Északról véd nádas berek Délről meg az erdők, hegyek

Nyugatról a Sárkány tava Azt most ember nem járhatja

Megkezdődtek ám a harcok Megmozdultak a nádasok

Repültek az Íjak nyilak Nádasban ez bizonytalan.

Két évig tartott ez a harc De Orbán nem volt nyugtalan

Tudta, hogy a pontosságban Van erejök nagy hatalma

A harmadik esztendőben Lejjebb esett a győzelem

István egy kis cselt tervezett Becsapta az ellenfelet

Átkelt szörnyű irányába Nádkévét tett az ingoványba

Itt kezdődtek komoly harcok Egymás ellen, fel magyarok

Ki kell verni István királyt Volt a jelszó Orbán hadán

Bekerítjük agyon verjük A szörnyűbe eltemetjük

A negyedik esztendőbenVolt a sereg ütközetben

Mikor István tőrbe csalta Orbán hadát a nádasba

Megkerülte szürnyű gödrét Bekeríté ellenfelét

Megsebezték Orbán vezért Hős vitézeinek az élén

S mikor Orbánt fölemelték Összetevé a két kezét

Ne hagyják itt vigyék vissza Temessék el külön sírba

De felgyógyult Orbán vezér Újra ott áll a had élén

Oszt parancsot jobbra-balra Jól verekszik kemény hada

Az ötödik esztendőben Állt a sereg harcra készen

István hada Dobrogyánon Orbán népe Csilleháton

Egyik innen a másik túl hada Harcolni így egyik se tud

Orbán népe lápon erdőn Lesből üt rajt az érkezőn

Elindult hát István király A csonka kút volt az irány

Ez a kis kút a domb alján Csonka fűzfa áll az ormán

Innen hordja vizét a nép De van több kút, van még kettő

Túloldalon is van három Meglátását alig várom

Balkut macskás és a szentkút Ott ihatik ki mennyit tud

Szomjaztatni mi nem tudjuk Más dologról gondolkozunk

Foglaljuk el pusztahelyét Ahol gulya ménes legelt

Ahol az első őrszem állt S kémlelte a látóhatárt

Nekifordult hát a sereg Megmozdult a nádas berek

Kemény harcok drága árán Övék lett pusztasághát

Hej de ott is sok-sok vitéz Meghalt gulyáért ménesért

S a mai napig a sok vitéz Ott nyugszik biz a puszta szélén

E pusztahely oldalába Sok sírhalom van megásva

Benne nyugszik sok szép magyar Testvérharcban aki meghalt

Keresztény had ezek után Közrefogta az ingoványt

Irtotta a pogányt, magyart A pogány az István hadat

A csonka kút irányában Volt a sereg rohamában

Mikor a pusztahely Végleg az övék lett

Két felől támadt most István Veszélyben most vár és ura

Már hatodik esztendeje Hogy itt harcol a serege

No de most már csak vége lesz Reménykedett a szentsereg

Összeültek a vezérek Gondolkodtak mit tegyenek

Egyik mond így a másik úgy De határozni egyek sem tud

Északról hiába megyünk a nádasba mind elveszünk

Keleten a csonkakútnál Ha átmennénk egy éjszakán

Akkor sem érnénk semmi célt A vár alatt mind elvesznénk

Pedig ezt meg kell oldani Orbánt kell szorítani

Hogy adja meg magát Vagy ízlelje meg a halált

A nagy haditanács után Azt mondotta első István

Megyek magam kémlelőbe Hogy ellen seregem legyőzhessem

Átment a csonkakútnál Az esti holdvilágnál

Végig osont a vár alján Hogy kémleljen a vár oldalán

Hátraért egy völgyszorosba Azon lassan felballagott

Odaért egy házikóhoz Mibe Varga Péter lakott

Beszélgetett a vén Vargával A hetvenéves agastyánnal

Hogy miképp megyek neki sora Mióta él a hegyszorosba

Hát bizony én rég itt vagyok Halászgatok, vadászgatok

Kisgyerekkoromtól fogva Élek itt a hegyszorosba

István aztán tovább haladt Óvatosan a fák alatt

Mikor beért a nagy várba Sok gond forgott az agyába

Hát biz mi ezt be nem vesszük Még hét évig itt lehetünk

Itt mindnyájan elveszhetünk De Orbán népét le nem verjük

Mikor mindent körül nézett Szomorúan tovább lépett

Látta, hogy hiába küzdenek Itt mindnyájan elvéreznek

Bánatában hazafelé Ballagott már István vezér

Más utat választott magának Úgy sincs célja az útjának

Betért hát egy kicsiny házba Mely állt a vár oldalába

Ott lakott egy özvegy asszony Kisfiával imádkozott

Hallgasd Isten hő imánkat Adjad vissza jó apánkat

Nem sokáig lesz kenyerünk Nem jön vissza éhen veszünk

Akkor ért be István király Adjon Isten édesanyám

Fogadj Isten jó barátom Mondja mivel kínálhatom

Nem sok jóval jó asszonyom Tudom szegény, azt már látom

Hogy miért jöttem azt is mondom Imádságodat meghallgatom

Nem imádkoztam én szép vitéz Fiamnak mondtam, egy kis mesét

Mesélgettem az apjáról És a harci barátságról

Éj ne mondjad te jó asszony Imádkoztál és úgy tudom

Kintről hallottam szavadat Az Istenhez szóló imádat

Mond meg, hogy hol van az urad Talán segíthetek rajtad

Mondá az hogy fogságban van Ott fogták el még Koppányban

Azóta tán már keresztény Hogyan hívják az ő nevét

Az asszony mondá, hogy Papp János Tán nem is él már szegény János

Mondá István dehogynem él Ott szolgál a seregemnél

Én vagyok egy kémlő vezér Körülnézni jöttem csak én

Mondj Pappné egy jó tanácsot Hogy győzhetnénk Orbánékon

A hetedig esztendőben Háborúnknak lenne vége

Mondá Pappné egész könnyen Amint megyen itt a völgyben

Délfelé a völgyszorosban Ott ahol egy nagy bükkfa van

Ottan a völgy legkeskenyebb Ott a vitéz legkevesebb

Ha összefogtok egy éjszakán Tiétek a szalacska vár

Földet vigyen minden vitéz Sapkájában ami elfér

De csendesen az éj éjjelén Kész lesz az út a nap reggelén

Megköszönte István király Az asszonynak s jó éjt kívánt

Átvágott az ingoványon S ott termett a Dobrogyánon

A vitézei lesték, várták Mikor jön meg már a király

Mikor István megérkezett Örvendezett a szentsereg

No vezérünk mit csinálunk Mit csinál a mi Orbánunk

Megvagyon jó egészségben Fene bújjon a bőrébe

De hol vagyon Papp János Ide vele, hogy had látom

Ide vele, de csak tüstént Elbeszélem ami történt

Pár perc múlva már Papp János István király előtt állott

Parancsára nagy vezérem Bármit kérdezz, én beszélem

Hát tudod János, tegnap este Nálatok voltam vendégségbe

Feleséged meg a fiad Imádkozott éppen az nap

Két nap múlva megláthatod De csak úgy, ha megakarod

Ne szólj semmit, de mától fogva Nagy birtoknak leszel ura

Köszönettel nagy királyom Talán valaha hálálom

Légy keresztény, ne csak magyar Ezt kívánom és, s a haza

Másnap este hadparancsra Állt a sereg kettős sorban

Minden vitéz csenden legyen Mindenki csak rám figyeljen

Tegnap éjjel jöttem haza Kémnek voltam el a várba

Csak annyi lesz a vár titka Földet hordunk a sapkánkba

Oda öntjük egy hosszába Lesz utunk az ingoványba

Az a hely majd, hova öntjük Sapkatőttésnek nevezzük

Egy éjszaka a seregünk Hord annyit, hogy átmegyünk

Hátba támadjuk meg Orbánt Legyőzzük a nyagy daliát

Ment a munka nagy serényen Csendesen, de túl keményen

Napkeltére készen voltak És minnyájan megindultak

Megmozdult a sapkatetős Úgy vágtatott a sok magyar hős

El.l keresztes, íjjal, nyíllal, karddal Harcolt a király a sok vitéz magyarral

Mikor megtudta ezt Orbán vezér Rögtön látta teljes vesztét

A rémültség oly nagy mérvet öltött Hogy Orbán hada menten szétzüllött

Fusson ki merre bír Volt a meglepett hír

Mit kiadott a nagy vezér Tudta itt sorsa véget ér

Szaladt a sok vitéz le a várból Hogy menekülhessen a haláltól

Jött a kereszt, futott a pogány Futott volna de nem volt hová

A vár alján a nádas szélibe Állott az Orbán vitéz seregével

Vegyük fel a harcot mondotta Orbán vezér Szolga nélkül a halál vitéznek mit ér ?

Fel hát vitézek a végső rohamra Nehogy egyikönkre keresztény szolga

Sorsunk a halál, ezt mindenki tudja Fel vitézeim a végső rohamra

Hullott a vér, csengett a kopja Sorra hullott Orbán magyarja

De azért lett szolgája a pogány a magyarnak Megmutatta a hit a magyart a magyarnak

Utolsó halott lett hős Orbán vezér De végsőkig harcolt a pogányért

Ott esett el ahol a domb a legnagyobb Ma is neve Orbán domb vagyon

A nagy domb mélyén fekszik a nagy vezér Jobbra-balra vitézi amennyi belefért

A vár oldalán hol a bálvány kecskeszobor állott Sok keresztény vitéznek adott néma álmot

A hely ahol István király a várfokán állott Örökjelül egy templomot állíttatott

Azóta már sokszor lerombolta háborúk szele De a keresztény magyar nép újból felemelte

Az a hely hol Papp János házikója volt Örökidőkre Pappgödör nevet kapott

Papp János lett aztán Szalacska várura Érdemeiért István ezt ajándékozta

Mert ezen győzelem nem csak engem illet Papp Jánost is ki nekem győzni segített

Elárulta nekem Szalacska vár titkát Hogy legyőzhessem végül a híres Orbánt

Ettől fogva lett Papp János várispán Uralkodott soká Szalacska várán

Ez képezte a pogányság utolsó harcát Ez hozta a pogányság utolsó alkonyát

Ennyi regét őrzött a Szalacska vár Kilencszáz év múlva a nép száján

A versben írottak a mai nap is Aki akarja ma is megnézheti