Szent Antal kápolna és a harangja

Szalacska szőlőhegy legmagasabb pontján régi kis kápolna áll. (Megszentelése előtti időkben Szent Iván volt a fazsindelyes kápolna neve.)
A kápolna feltételezések szerint 1773-ban épült, és meg nem állapítható időn keresztül zárva volt, istentiszteleti célra nem használták erkölcstelen tett miatt. Istállónak, pajtának használták. Az 1900-as évek elején a kápolna Gróf Vigyázó Ferenc tulajdonában volt, melyet végrendeletében az összes ingó és ingatlan vagyonával együtt a Magyar Tudományos Akadémiára hagyott. 1929. május 14-én az MTA elvállalta a kápolna fenntartását, és kijelentette, hogy más célra használni nem engedi.
1930. június 13-án a védőszent /Pádovai Szent Antal/ ünnepén tartandó szentmise fizetésére és a fuvar megadására is kötelezte magát. A kápolna ez alkalommal teljesen helyre lett állítva, renoválva lett kívül-belül. Ekkor szentelték újjá. A kegyuraság fel is szerelte a legszükségesebb kegytárgyakkal: gyertyatartókkal, feszülettel. Az oltárt pedi Bíró István /az akkori uradalmi főbérlő/ adományozta. Az oltárképet -mely Pádovai Szent Antalt ábrázolja- az MTA festette medgyesi Schwartz Antal festő-művésszel. A padokat és a szószéket Nagyberki község csináltatta. A szalacskai hegyközség pedig két képet adományozott. A kápolna megáldását Kéri Elek e.kanonok, attalai plébános kerületi esperes végezte a környék papságának segítségével. Részt vettek a szertartásban: Tihanyi Péter taszári esperes plébános, Tamási István kercseligeti, Szammer Ignác mosdósi, Szabó Sándor csökölyi plébánosok, Vass János attalai káplán. A kegyuraságot Dr. Varga Domján cisztercita egyetemi tanár az MTA tagja, és Dr. Tolnai Lajos egyetemi tanár képviselték. Dr. Varga Domján a szentmise után ünnepi beszédet tartott az egybegyűlteknek. Az ünnepségen nagy számban vettek részt a hívek, valamint a környék előkelőségei is, kiket azután Bíró István látott vendégül. Az ünnepségen közreműködött a kisberki fúvószenekar is. 1933. június 13-án a szalacskai kápolna búcsúnapján a kápolna falmélyedésébe egy Patriena Hungariae szobrot állítottak fel közadakozásból. A szobor -melyet Szabó Sándor csökölyi plébános szentelt fel- 190 pengőbe került.

forrás: SZBE 2010

1782-ben Nitzky grófnő építette a kápolna hátsó részét először. Nitzky Katalin igy hallottam a nagyapámtul és utána huzták föl a tornyot.

Kalmár Gáspárné ( sz.:Javós Erzsébet ,1921)

Szalacskai kápolna - harang

Azt mondták a berkiek, hogy lenn, ahol a Sárkány tó van, ott vót valami szakállas garabonciás, az csinált valamit a haranggal, azért van az , hogy az a kápolnai harang Szalacskát megvédte a jégveréstől mindentől. Eccer én is kinn vótam a hegyen, nagyon ronda idő vót, ott vót bányász Sanyi is, még mondta is, hogy "Szalacskát most elviszi a jég" , és akkor valaki elkezdett harangozni, abba a pillanatba, ahogy el kezdett harangozni a felhők szétváltak kétfelé és elmentek. Rövideket kongatnak a haranggal a jég ellen. És akkor azt mondta a Sanyi a Jóska bácsinak, hogy: "Jóska bácsi, én kommonista vagyok, én nem hiszek, de én ezt most csodának tartom." És akkor a Jóska bácsi mondta, hogy ez mán nem eccer, se nem kétszer, ez mindig így van. Régen még kinn lakott a Kiss néni, a vincellér felesége, ő rögtön ment és harangozott, azt mindjárt meghúzta, ha rossz idő gyütt. Én még emlékszek arra a nagy présházra meg arra a kis lakásra is, ahol ezek laktak. Mesélte a Mari néni, hogy szamárral hordták fel a vizet Szentkutból, mert nem vót ott víz, a szamárra tettek két csöbört és abba hordták fel a vizet.
Ott meghalt két ember a hegyen, ilyen mustmérgezésbe, forrt a must az öreg bácsi az lement a pincébe, és másik ment utána, hogy kimenti és az is ott maradt, de avval a kápolnai haranggal nem engedtek rájuk harangozni, pedig mind a ketten ott haltak meg a hegyen, de semmikor se engedtek avval a haranggal halottra harangozni.

Varga Károlyné (sz.:1922 Kercseliget)